Találkozás a kedvenc focistámmal

Az utcán sétálgatok,pontosan a barátnőmhöz indultam,Cassandra-hoz.Véletlenül megbotlottam egy kőben és egy fiúra estem.

Oh!Nagyon sajnálom!-kértem tőle elnézést és felálltam

Semmi baj!-mondta

Olyan,ismerős vagy!-mondtam 

Te...nem...James Rodríguez vagy?-kérdeztem

De!-mondta

Wow!Öh...Kaphatnék egy autogramm-ot?-kérdeztem és elővett egy papírt és aláírta,majd odanyújtotta nekem

Ez mi?-kérdeztem,a papírra írt számokra mutatva
A telefonszámom!-jelentette ki határozott mosolyával
Köszi!-mondtam kicsit elpirulva
Megtudhatnám a nevedet?-kérdezte
Summer Hilton!-mondtam bemutatkozás képpen
Szép neved van,akkor nekem mennem kell edzésre!-mondta és elment
Hevesen dobogott a szívem,olyan,mintha kiugrott volna a helyéről.A találkozót lefújtam Cassandra-val és hazarohantam.Úgy se hitte volna el a történetet.Nem bírtam tárcsázni a számot,mert lefagytam.Vagyon miért,adhatta meg a számát,főleg pont nekem?Ez futott perceken végig az agyamon,amikor is a telefonom csipogott egyet.Úristen!Rodríguez írt!Gyorsan megnyitottam az üzenetet és ezt láttam benne:
Szia!

A képet megnyitva,majdnem elájultam,hogy milyen szép kislánya van.Tiszta apukája.

Szia!Nem úgy volt hogy edzésed lesz?-kérdeztem

Elmaradt és a hercegnőmet elkellett hozni az oviból!-írta a választ
Még sok mindenről beszéltünk egymással és a magam által alkotott vélemény,hogy a focisták,csak bunkók,ez a beszélgetés által megszünt.